28. nap
Mai nap kellett vissza menni Pestre. Már tegnap nagyban szerveztük az utat. Összepakoltunk, nekem 7days, a gyógyszereim külön szedve, papírjaim. Egy táska kórházi felszerelést összekészítettünk öt napra kb., mert bármikor mondhatják, hogy bent kell maradni.
Hajnalban kelés, pörgés, indulás. Drága feleségem felrepített a nagy városban. Persze rajta maszk végig, én meg beöltözve a Csernobilos védőruhámban. Kaptam egy nagy párnát, így a hátsó ülésen hol ülve, hol fekve utaztam.
A kórházban megtaláltuk a főorvos úr rendelőjét ahol elég sokan várakoztak egy elég kicsi váróban, ezért mi egy külső folyosón ültünk le. Egy ideig mindenki tartotta az 1-2 üres hely kihagyását, de amikor egy öregasszony lehuppant a feleségem és én közénk, mert mi is 1 hely távolságra ültünk, na ekkor azt mondta a feleségem, hogy menjek ki a kocsiba, és majd szól, ha én jövök.
Jogos volt a felháborodása, mert ugye fél-steril szobában élek otthon, sok-sok mindenre odafigyelve, szabályokat követve, elszigetelve... erre itt egymást érik az emberek, és hiába vagyok védőruhában, ami csak rajtam volt egyébként, de nem éreztük biztonságosnak. Így mind a kétszer a kocsiban vártam, hogy sorra kerüljek, volt közben egy kis szunya is, a Drágám pedig hősiesen végig ülte a soromat.
Elsőnek a főorvos úr csontvelő biopsziát csinált, majd elküldött vérvételre. A laborban a kanülőmből levették a vért. A vérkép pár perc alatt elkészült, azzal kellet vissza menni a rendelőbe. Ugye 3 napja volt utoljára laborom, és nem tudhattuk, hogy milyen irányba változnak az értékek. Mit mondjak... mondhatni, hogy a legjobb irányba! A fehérvérsejtek száma 10 felet stimuláló nélkül, ami ugye jóval a normálérték felett. A hemoglobin 126, vagyis ez is majdnem normális! A trombocitát le se merem írni... 389!, három nap alatt majdnem megduplázódott!
Főorvos úr azt mondta, hogy nagyon szép a vérképem... de nem látszott rajta a csodálkozó meglepettség, amit eddig a többi kezelő orvosomtól tapasztaltam. Bár ehhez tudni kell, hogy Főorvos úr a legprofibb a témában, legrégebb ideje foglalkozik a transzplantációkkal.
Elmondtam a panaszaimat, amik szerinte jelen állapotomban nem szokatlanok, kiegészítette a terápiámat. Jövőhét csütörtökön kell újra visszamennem. Ha az addig elkészült laborok alapján még szükséges módosítani a gyógyszereken, akkor holnap telefonál.
Hazafele ismét a hátsó ülésen pocoltam, elfáradtam, hasam görcsölgetett, a csípőm sajgott.
Itthon egy óra alvással nyitottam, majd a finom estebéd után folytattam. Kellet pár óra, hogy magamhoz térjek. Bár közben a hasam görcsölgetett, de több mint egy napja nem volt se hőemelkedés, se láz. Másoknál egy fajta antibiotikum szedése is okoz hasonló hasi panaszokat, én meg az AB mellett még elég komoly gyógyszereket szedek, így ez annyira nem meglepő, majd megszokja.
Kérdezték, hogy ha ilyen jó a vérképem, akkor azt jelenti, hogy meggyógyultam. Igazából ez azt jelenti, hogy az új csontvelőm szerencsére jól működik, de ettől még az immunrendszerem még nincs. Annak kialakulásához kell még a kb. 1 év fejlődés. Olyan ez mint a katonaság. Egyenlőre már elég kiskatonát sikerült toborozni, de a kiképzésük különböző speciális egységekbe még sok idő.
Mióta itthon vagyok, fáradtabb vagyok, mint a boxban. Ennek az az oka, hogy sokkal többet mozgok, és agyilag is fárasztó mindent kitalálni és oda figyelni, hogy minden rendben legyen. A boxban könnyű volt, minden ki volt találva, és 10 éve ott dolgozók mindent rutinosan intéztek. De nincs jogom panaszkodni, mert a feleségem ezt sokszorosan műveli, közben mindennel ellát. Én csak hívom telefonon, és hoz bármit, főz, mos, takarít, fertőtlenít, bevásárol... 💗💗💗💗💗