33. nap
Azt mondták az elején, hogy az első 100 nap ami necces. Annak a harmadánál járunk.
Négy napja nem ettem és ittam semmit. Furcsa ezt leírni, az ember azt hinné, hogy itt a legnagyobb éhezéses szenvedésbe vagyok, és már mindenhol kaját látok, vagy csak arra gondolok... de nem. Kapom az infúzióban a folyadékot, a gyógyszereket, és el vagyok. Próbáltam egy-egy korty vizet inni, de ugyanúgy görcsölök tőle. Tudva azt, hogy milyen szenvedést okoz, egy falatot se kívánok
A doktornő várja a tegnap vett vastagbél biopszia eredményét, de egyre jobban az a gondolata, hogy ez nem GVHD. Mivel akkor vagy hánynom kéne vagy keményen hasmenésnek lenni. Most azt feltételezik, hogy az egyik immun-gyengítő gyógyszer okozza. Ma lesz nagy vizit, ahol főorvos úr is lesz, ott talán mondanak valamit.
Holnap lesz újabb covid tesztem, utána mehetek fel a rendes osztályra. Itt se lenne rossz, mert egyedül vagyok, saját wc-zuhanyzó. De a nővérek nem túl kedvesek. És az agy már minden porcikámat összetörte. Eleve kényelmetlen a matrac, középen kikopva. De mivel oly girhes vagyok, hogy a csontjaim kiállnak, így minden fordulatkor nyomódik valamelyik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése