35. nap

A költözés napja.

Ami mindig a legfontosabb, hogy a laborok mindig rendben vannak, az új csontvelőm dolgozik, teszi a dolgát.

Reggel jól ébredtem, rájöttem, hogy a matrac két széle nem volt annyira kikopva, így ott tudtam egy kis puhaságot nyerni, és az oldalamon aludni. Reggelire megettem a vajas pirítós középső puha belső részét.

Majd jött a nagy átköltözés, amire vasárnap óta várok, amiért 2x hajnalban covid teszttel ébresztettek, amiről már annyit hallottam... képzeljétek el, a második emeleti kórtermem ugyan olyan, mint az első emeleti. Minden ugyan ott van, csak a függöny itt nem napsárga, hanem egy fehér lepedő.
Így feljöttem, de változást nem lehet érezni egyelőre. A nővér eddig kedves, segítőkész.

Szerencsére ahogy a hasam meggyógyult, és újra tudok óvatosan táplálkozni, mint Dumbledore főnix madara a hamvaiból, úgy emelkedek felfelé. Egyre jobb a kedvem, egyre több az erő, és újra megszilárdul a jellem! Már most úgy érzem, hogy bármit megennék, de hétvégéig még várok, hadd erősödjön a bélrendszerem. 

Végül csak úgy alakult, hogy a kis magnóliám nem várta meg, hogy haza menjek, és élőben csodálhassam a bimbók kinyílását, azt pár százat... így videó telefonos kapcsolatban vagyunk párommal, és Ő közvetíti az eseményeket.

Még nincs beágyazva 

CT-re várva 

CT-re várva másik oldalról