87. nap

Itt vagyok, nem tűntem el végleg. Kicsit elszaladt ez a hét. Mivel kaptam 2 hét vizitmentességet, így valahogy kiestem a rutinból. Szerencsére jól érzem magam, nincs panasz... kicsit elfelejtettem a betegséggel-gyógyulással foglalkozni.
Persze a gyógyszereket szedem, de nem most nem agyaltam a fenntartó kezelésen, a 2 hét múlva újra esedékes csontvelő biopszián. Már csak minimális szteroidot szedek, ami miatt a közérzetem is jobb, aludni is többet tudok. Az étvágyam is rendben. 

Belemerültem a barkácsolásba, elkészült egy raklap asztal a teraszra, így teljes a szett, 4ből 3 virágtartó és tóhíd kész, le vannak kezelve lenolajjal.
Két naponta főztem valami finomat, amit megkívántam. Főzelék, pörkölt, lucskos paprikás krumpli... Ismerkedek a fritőz lehetőségeivel, ami eddig pozitív.
A kertet is rendeztem, ültettem, füvet nyírtam, gazoltam, sarlóztam, műtrágyázás(megfelelő védőfelszerelésben). A kert kezd pofás lenni, a pázsit is egész mutatós. A méhlegelőben egyenlőre nem mutatkozik virágzási szándék, de már látok virágnak tűnő jövéseket, de a gyep már 10cm, szal meg kell küzdeniük a napfényért. 
Solár lámpákat szereltem fel, eltávolítottam a karácsonyi világítást, lámpát kötöttem át az udvaron, öntöző vezérlőjét raktam új helyre.

A telefon szerint a napi 5-6 km séta fixen meg van, mellette azért csak van fizikai aktivitás felső testre is, amit már én látok is az izomzat minimális fejlődésén. Bár még mindig a lábaim a gyenge pontjaim. Amikor érzem, hogy fogy az erő, az a lábaimban mutatkozik meg. Utóbbi napokban többször volt ilyen. De a lendület visz, mindig találok valami tenni valót. 

Ma több hónap után meglátogattam nagymamámat, 90 éves. Sajnos van egészségügyi probléma, amit átbeszéltünk Keresztanyummal  és Édesapámmal, remélem megtaláljuk a megfelelő megoldást. És persze otthonról bőségesen fel lettem pakolva finomságokkal.

Újra borotválkozom és már egyszer hajat nyírtam. A hajam nem volt még túl hosszú, de nem egyformán nőt, így nekiestem. Napok óta tartom a 75 kg-ot, bár a hasam és a fejem még fel van puffadva, így lehet már többnek tűnik.

Ez az idő egyébként télen biztos sokkal nehezebben telne, hihetetlen szerencsés vagyok, hogy van egy terápiás kertem, amit évek alatt számomra élvezhetővé tettem, és most már csak kis energia ráfordítással tudok töltődni belőle.

De azért piszkosul tud hiányozni a közösség, a társaság és már a munka is. Jó lenne tudni legalább nagyjából, hogy mikortól lehet újra dolgozni, visszatérni a normális élethez.
Ami már nem lesz olyan, mint ezelőtt, sok minden változott, fog változni. De megfogadtam, hogy nem a múltat akarom reinkarnálni, hanem egy új jövőt fogok építeni. És ehhez hozzátartoznak a változások. Értékesebb a élet annál, hogy az ember a saját vagy a múlt árnyékához kösse magát. A biciklit tolni kell, haladni kell előre. 
Mondhatom, hogy megcsapott az elmúlás szele, ilyenkor az ember átgondol dolgokat, átértékel értékeket, változik valamilyen irányba. Átformálódik a gondolkodás és a prioritás. Apró dolgoknak is megtanul örülni. Ez nem tudom meddig tart, vagy mikor válik természetessé újra az amin most elcsodálkozom, vagy amire a boxban vágytam. És persze jönnek csalódások, kudarcok, nehézségek... mert eddig ezek nagyjából elkerültek... de minden akadályt meg lehet és meg kell ugrani. Nincs más lehetőség.
Az elszigeteltség azért is nehéz, mert szerencsére egészségesnek érzem magam, érzem az erőt, és tudom hogy győztem, amit Édesanyámnak és Nektek is köszönhetek. Bennem van a tenni akarás, a hasznosság igénye. Bár a tervek átíródnak, de ez nem befolyásolhatja az egészséget, mert amit eddig elértem, ezt nem engedem.

Mindentől is véd

Láttam a neten egy hasonló sok ezerért... na fogd meg a söröm..

érdemes volt fotózni, mert jó a buli, csak sok itt

a kábel..

mai dupla szivárvány, élőben szebb volt