46. nap

Ma volt az újabb kontroll. Amin szerencsére gondokról nem volt lehetőségem beszámolni főorvos úrnak, a vérképem is rendben volt. A gyógyszereket kicsit módosította, és egy hét múlva ismét megyek.

Voltam fent a 3. emeleten a boxok szintjén egy gyógyszerért, és több ottani dolgozóval is találkoztam, jó érzés volt látni őket. És felszabadultak bennem érzések, amiket le is írtam nekik egy levélbe.
Bár ez személyesen nekik szól, de szeretném veletek is megosztani, mert értékes lehet egy nem egészségügyben dolgozónak is, de kollégáknak főleg lehet benne tanultság.

Transzplantációs osztály dolgozóinak!

3. emelet, boxok

Kedves ápolók, segédápolók, takarítók!                    

Ma voltam fent nálatok, és jó volt benneteket látni, beszélni párotokkal. Olyan érzések és gondolatok fogalmazódnak meg bennem, amit a boxból kijőve, utólag érzek. És ez a hála és a köszönet!

Mint tudjátok, én kollégátokként kerültem bele ebbe a betegségbe, és bár Debrecenben baráti segítséggel szívesen kezeltek volna, én mégis Budapestet választottam. És most már biztosan tudom, hogy jól döntöttem.

Bár tudtam, hogy egy nagyon nehéz és kockázatos dolog kezdődik, de családom és barátaim segítségével hatalmas energiákkal indulttam neki. Mint az elején mondtam is többötöknek, én jó beteg leszek, azt csinálom, amit mondanak, és én ott bent „csak egy beteg leszek” és nem orvos. Remélem ezt sikerült meg is valósítanom.

 Ahogy bekerültem a boxba, bezáródott az ajtó, ami nekem nem nyílik ki hetekig, vagy ki tudja meddig… ilyenkor az ember, szerintem mindenki fél, kiszolgáltatott és bizonytalan. Be van zárva, indítják a kemót, kamera, folyamatos felügyelet, szeretteink hiánya-aggodalma-sírása… nehéz helyzet, és még nincsenek szövődmények, komplikációk se.

És ekkor jöttök TI, a mérhetetlen profizmusotokkal, legmagasabb szakmai felkészültséggel, szakmai igényességgel és szakmai alázattal. Mindent tökéletesen kidolgozott protokollok szerint végeztek, mindenre oda figyeltek, és minden kérést, problémát megoldotok. Minden részletre oda figyelve, hogy semmi ne okozhasson a boxon belül problémát. És ezzel TI az én életemet óvtátok a lehető legkiszolgáltatottabb helyzetemben, és lehetővé tettétek, esélyt adtatok arra, hogy meggyógyuljak.
És most, hogy úgy néz ki, hogy minden esélyem meg van arra, hogy meggyógyuljak ebből az egyébként halálos kórból, elmondhatatlan hálával érzem, hogy NÉLKÜLETEK NEM SIKERÜLHETETT VOLNA!
Utólag látom, hogy mennyi mindent kaptam tőletek, milyen biztonságot és segítséget. Legyen ez egy kézkrém, egy késő esti pirítós, egy fájdalomcsillapító, egy finom gyümölcstea, de az alapos, hiánytalan takarítás.

Ezeket mind tőletek kaptam úgy, hogy soha se éreztem, hogy ez nektek teher lenne, vagy kényszer. És tudom, hogy mindenki leterhelt, fáradt, pont a jogviszony váltás bizonytalansága, bérfeszültség, covid idején… de mindig kaptam egy jó szót, egy kedves kérdést, egy tanácsot.
Átalakultak a dolgok, nem volt már szégyenlősség, többször a wc-n beszélgettünk, több személyes dolgot, gondolatot megosztottunk egymással.
A munkátok mellett lelkileg is támogatást adtatok… ez a HÍVATÁS.
Sokat tanultam Tőletek hivatásról, szakmáról és alázatról.

Amikor kijöttem, örültem, hogy vége a box életnek, de hamar rájöttem, hogy bár nagyon jó volt otthon, de többet nem leszek olyan biztonságban, mint nálatok.
Sőt sajnos pár nap után vissza kerültem a kórházba egy colitis miatt és látnom kellett az igazi magyar egészségügyi viszonyokat az 1. és a 2. emeleten. És ekkor jön rá az ember igazán, és ekkor tudja értékelni azt, hogy mit kapott Tőletek. Ekkor látszik a szakmai és hozzáállás béli hatalmas szakadék. És nem hogy biztonság érzetem nem volt, de egyenesen rettegtem, hogy na most ne legyen gond.

Szerencsére már jól vagyok, 61 kg-mal jöttem ki 5 napja és ma már 66kg vagyok. Hozzátok 82kg-mal mentem, 72kg-mal jöttem ki. Van étvágy, jó a közérzetem, egyre erősebb vagyok. Drága feleségem nagyon lelkiismeretesen gondoz. És ami a legfontosabb a laborok meglepően jók, és az összes vizsgálat, a csontvelő biopszia, a genetikai vizsgálatok a gyógyulás irányába mutatnak.
Mint már írtam, ez nélkületek nem sikerült volna!

Nagyon hálás vagyok Nektek!
És ha nem tudnátok, akkor most szólok, hogy mindannyian Hősök vagytok, és mint csapat mindenki nélkülözhetetlen ahhoz, hogy nap mint nap életeket mentsetek és reményt adjatok!
Vigyázzatok erre a csodára, amit Ti hoztatok létre, amit ti tápláltok és ami oly sokat segített nekem és még biztos rengetek embernek.
Mert ezt nem tanítják, és sajnos nem is értékelik elégé sem anyagilag, sem emberileg ezt tudom.
És ti még is ilyenek vagytok, Hősök, legalábbis az enyém biztosan!

                                                                                                   Szabó Jani 9. box 2021.02.18-03.22.