Ami elromolhat, az el is romlik 1.

 2020. október
Elbúcsúztam a kollégáktól, elmúltak az utolsó munkával töltött napok. Elkezdődött a táppénz, aminek a vége még oly távoli. Előkészületek, vizsgálatok Pesten, a beköltözés előkészületei. Steril szoba kialakítás itthon. Ismét barátok segítettek steril ruházattal, fertőtlenítő szerekkel, kaptam ózon generátort, xboxot, mobil routert, könyveket. Ez úton is köszönöm!
És ami elromolhat, az el is romlik.. a beköltözés előtti héten a covid tesztem pozitív lett. 2 hónapot tolnak a protokoll szerint.

Messenger üzenet:

Engedjétek meg, hogy akit érdekel, annak helyzetjelentéssel szolgáljak.

Az eredeti program szerint október 20-án feküdtem volna be a „villába”, amit elsőnek 22-re, majd most már a COVID miatt december közepére ütemeztek át. Így hát még itthon vagyok. Szerettem volna túlesni már rajta, már túl lennék a kemón, most zéró immunrendszerrel várnám, hogy az édesanyámtól kapott őssejtek betapadjanak. Erre most kb. két hónapot várni kell még, így a Karácsony, és a Szilveszter elég rendhagyó lesz, de ez ugye most nem fontos.

Itthon vagyok, készülődők, tervezgetek… lehet még is jó ez a kis idő, hogy több időm van elkészülni/felkészülni. Többszöri átgondolás után a steril szoba helyén is változtattunk itthon.

Sokan segítenek: védőfelszerelések, fertőtlenítő szerek, könyvek, xbox, mobil wifi router…

Szerencsére kiderült, hogy csoporttársam ott dolgozik a Délpesti Kórház Hematológián, így már van helyi kapcsolatom is. Tervezem a benti dolgokat, hogy lehet kb. 6 hetet egy boxban eltölteni, ahol se normális wc, és nincs zuhanyzó. Egy ágy, egy asztal, egy szék.  Internetem már úgy néz ki megoldódott(mert ott nincs wifi…XXI. század). Telefont, laptopot tudok bevinni. Kaja az elég karcsú lesz oda bent, de ha lesz étvágyam, lehet hozzá pótolni.

Kb. február elején engednek haza, az első hét kritikus, majd 100 nap, ami még nagy óvatosságot igényel, utána ha az eredmények engedik, lehet lazítani. Szabadtéren már találkozhatok emberekkel, közös sétákat lehet tenni. A beavatkozástól számítva 1 éven belül kapom meg újra az össze gyerekkori védőoltást, és ha minden rendben egy év múlva dolgozhatok újra. Ez az ideális forgatókönyv, amihez szeretném tartani magam.

„Hogy vagy? Köszön jól!” Gyakori dialógus mostanság. És szerencsére tényleg nincs okom panaszra, mert lehetne rosszabb is. Egészségileg, vérképileg az eredményeim szerencsére tartják magukat, eddig vértranszfúzióra nem volt szükség. A vérszegénységet azért megérzem, kevesebb a kraft, hamarabb elfáradok… vagyis elfáradnék, ha csinálnék valamit. Szokatlan és nehéz megszokni. Nem voltam én soha a munka hőse, sose akartam megváltani a világot a tudásommal. De szerettem bejárni a munkahelyeimre, benne lenni a közösségekben, beszélgetni, kimozdulni.

Milyen most ez lelkileg… egész tűrhető, úgy érzem a kezdeti értetlenség, harag, igazságtalanságérzet, bizonytalanság, szomorúság, depressziós epizódok… megszűntek. Amióta biztos lett a transzplant, a hely, nagyjából az idő, azóta egy új üzemmód kapcsolódott be: MEG KELL CSINÁLNI. Ennyi. Nincs parázás, aggódás. Tervezgetés van. 6 hét, 100 nap, 1 év és utána. Rengeteg megvalósítandó ötlet, gondolat.  Nincs más alternatív út.  Ha lesz, azt is megoldjuk.

Sokáig rejtegettem ezt a dolgot, minél tovább akartam húzni a „normális” életet. De mostanra már sokan tudjátok, KÖSZÖNÖM MINDENKINEK, hogy gondoltok rám, minden segítséget, rengeteg üzenetet kapok, próbálok mindenkinek válaszolni. Rengeteg támogatást kaptam tőletek eddig is, és ezt Ti tudjátok, hogy megérdemlem-e. Nem jó úgy kapni, hogy nem tudom viszonozni. De tényleg Nagyon Szépen Köszönöm Kedves Barátaim!

Én nem nagyon járok ki, próbálom izolálni magam, de látom/hallom, hogy bolond világ van kint.

Kérlek vigyázzatok magatokra nagyon!

Szabó Jani