1. nap

Egy a lényeg, hogy bármi történik, az a gyógyuláshoz kell. Természetesen a ma reggel is a szokásos rosszullét, hányás, hasmenés, magas láz. A legrosszabban a hidegrázást viselem, a többi az nem vészes.
Két napja a kemótól megégett a bőröm, mindenhol piros vagyok,  főleg a tenyerem lett érzékeny, arra kaptam krémet. Bár az étvágyam egyre kisebb, a súlyom nőtt. Ennek oka, hogy elkezdtem raktározni a vizet, amire vízhajtót indítottak. Folyamatosan tenyésztéseket vesznek, de szerencsére nincs fertőzésnek nyoma. Ennek ellenére komoly antibiotikumokat, és vírus, gomba elleni szereket kapok. Na meg még jó sokféle gyógyszert.

Ugye most már pluszba számolunk. 1-3 napig zajlanak a citokin viharok, amire kiszámíthatatlan, hogy reagál a szervezetem. Magas, akár csillapíthatatlan láz, fokozódó hányás, hasmenés, nagyon alacsony vérnyomás, fulladás, szívritmuszavar.... Vagyis bármi.
-Az lenne a legjobb, ha ezek csak egy elviselhető formában jelentkeznének, mert akkor 4-5. nap egy újabb kemóval ezt le tudják zárni, és a 6. naptól beállítják a végső terápiát, és "elindulhat Dorothy a sárga köves úton hazafele"...
-Na de ha 1-3. nap  kritikussá válik a helyzet, akkor is van megoldás. Letudják lőni a tüneteket, csak ehhez olyan szert adnak aminek elég rossz mellékhatásai vannak, és lassítja a betapadást is.

Egyelőre úgy néz ki, hogy nem vészes a helyzet, most meglepően jól érzem magam, főleg a tegnaphoz képest. De bármi jön is, legyűröm és meggyógyulok!

Jelenleg a legjobb barátommal!